Az emberi felszínességnek és tudatlanságnak köszönhetően a társadalom biztonságosan tud zuhanni tovább a nyomorba. A "mindig van lejjebb" elcsépelt közhely már, ettől függetlenül helytálló és állandó, ide pedig nem kellenek az önjelölt "fénymunkások" vagy a vallás fanatikusok prédikációja, mert aki tisztában van a dolgokkal, az nagyon jól tudja, hogy ez a dolog csak romlásra képes, javulásra semmiképp.

A bulvár, a média szemetét mértéktelenül fogyasztó társadalom értékrendje olyan mélységekbe süllyedt, hogy képtelenek megkülönböztetni a celebeknek becézett nyilvános senkiket az egyszerű, hétköznapi polgároktól. A nap, mint nap felvázolt hamis képek, a divat nagyon jól kihasználja az átlagember gyengeségeit, vírusként terjed, rabszolga módjára tartja azt, akivel elhiteti, hogy amit a média diktál, az úgy is van, amit jónak lát, az a jó, amit rossznak, az a rossz. Elgondolkodtató azt látni, hogy mennyien behódolnak ennek a "maffiának", és ami a legrosszabb, hogy önként és dalolva. A "légy egyéniség, légy egyedi, légy önmagad" pozitív tanácsokra mindenki megmentőként tekint, hisz senki nem szereti azt hallani, hogy "ugyanolyan vagy, mint a többi". Talán a fogalomzavarral lehet a gond, mert fogalmuk sincs, hogy mit jelent az egyedi, vagy az egyéniség. Miért gondolkodni rajta, ha egyszer felvázolja valamelyik nyomorult életmód magazin vagy valami esti bulvár TV műsor? Ahol megmondják, hogy ki legyél, hogy nézz ki, mit csinálj, hogy viselkedj? Napról napra megmondják, hogyan zúzd szét a személyiséged csak azért, hogy elfogadjanak.

Igény van a celebekre. Akinek nem jött be az édes élet, nincs megelégedve a dolgaival, örömmel tekint rájuk. Addig sem a saját nyomorúságukkal kell foglalkozni, hanem a média tálcán kínálja nekik 0-24 órában a lehetőséget, hogy még nagyobb nyomorultakat nézhessen, ezzel megadva azt az illúziót, hogy ő legalább nem ekkora szánalom.

Minap a barokeszter.hu-n olvastam egy cikket, az abban található sztori pedig az ember megvetendő gondolkodásmódjának a fellegvára.

Az egyik budapesti strand erősen megbotránkoztató reklámmal hívta fel magára a figyelmet.

"EZÉRT KELL GUGGOLNI LÁNYOK, hogy úgy tudjatok feszíteni a Rómain, mint a bal oldalon álló hölgy! Vagy valamelyikőtök szívesebben bújna a jobb oldali hölgyemény bőrébe? Mi a véleményetek erről?"

Elgondolkodtató ez a reklám. A hamis önkép, a beteges megfelelési kényszer és tökéletességre törekvés tönkreverte a józan ítélőképességet. A hirdetés tárgyként tekint a nőkre, önfényezésre, önmutogatásra biztatja őket, a média által elterjesztett ideált erőlteti rájuk, nem kis túlzás azt mondani, hogy ez az ideál mennyi szenvedést okozott már a nők körében. Sokan smink nélkül nem mennek ki az utcára, az alakjuk miatt nem mernek strandra menni, félnek a társadalom ítéletétől. Kétség sem fér hozzá, afelé haladunk, hogy aki nem úgy néz ki, mint aki a divatújságból lép ki, az egy senkinek érezze magát.

Látható tehát, hogy a profitszerzés útjában nem állhat semmi, akkor sem, ha ehhez az kell, hogy alaptalanul, fölösleges okoskodással és utasításokkal vegzáljanak egyszerű civileket.